Manapság széles körben elfogadott, hogy a jól felépített étrend kulcsfontosságú az optimális sportteljesítmény és az általános fizikai erőnlét szempontjából.

A szakértők egyre inkább azt állítják, hogy el kellene távolodnunk a szabványosított étkezési ajánlásoktól, és az étrendünket az egyes emberek genetikai hajlamaihoz kellene igazítanunk.

Ez a perspektíva azon a racionális megértésen alapul, hogy minden ember egyedi individuum, és senki sem egyforma – még az egypetéjű ikrek is különböznek. Az emberi genom több mint 20 000 gént tartalmaz, amelyek bizonyos variációkat mutatnak (genetikai variabilitásnak vagy génpolimorfizmusoknak nevezik). Ezen gének termékei (fehérjék) poszttranszlációs módosításokkal (epigenetikának nevezik) is módosíthatók, tovább növelve a közöttünk lévő sokféleséget.

Tudjuk, hogy vannak, akik annyit ehetnek, amennyit csak akarnak anélkül, hogy híznának, míg mások egyszerűen elsétálnak a hűtőszekrény mellett, és felszednek két kilogrammot. Ezt a hatást anyagcsere-szinten is kimutatták – egy 800 fő bevonásával végzett tanulmányban közel 50 000 étkezés anyagcsere-válaszát vizsgálták, egyértelmű következtetéseket vonva le a résztvevők egyéni anyagcsere-válaszairól.

A dolgok bonyolítása érdekében génjeink befolyásolják (nem csak) a makrotápanyagok anyagcseréjét, míg az étrendünk szintén hatással van génjeinkre (ezek a fehérjék fent említett poszttranszlációs módosulásai), sőt, a bélbaktériumok génjeire és a bélmikrobiom általános összetételére is, jelentősen megváltoztatva a funkcionális anyagcsere-viszonyokat. Például az elhízott egyének energiájuk akár 20%-át is az úgynevezett „emészthetetlen” rostokból nyerhetik a bélbaktériumaikon keresztül, míg ez a jelenség nem fordul elő sovány egyéneknél.

Is Read: A sportolók optimális táplálkozása a sikerhez vezető út

Nutrigenetika a betegségekben

Ma már tudjuk, hogy mindannyiunkban bizonyos gének kulcsfontosságúak a makrotápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok), valamint a vitaminok, antioxidánsok, nyomelemek és más anyagok anyagcseréjében. Ezt a tényt lelkesen használják ki a genetikai szolgáltatásokat kínáló kereskedelmi vállalatok, amelyek azt állítják, hogy személyre szabott étrendet tudnak létrehozni mindenki számára. De mit mond erről a biomedicina?

Az orvostudomány már régóta alkalmazza a nutrigenetikát, különösen bizonyos betegségekben, például lisztérzékenységben vagy gluténérzékenységben szenvedő betegeknél, ahol a választott kezelés természetesen a gluténmentes diéta.

Hasonlóképpen vonatkozik ez a laktózintoleranciára, egyes ételallergiákra és más betegségekre. Például az 1-es típusú cukorbetegségre (diabetes mellitus) vagy az inzulinrezisztenciára, amely olyan állapotokkal társul, mint a policisztás ovárium szindróma (amenorrhoeát és meddőséget okoz). Bár úgy tűnhet, hogy ezek a betegségek nem kapcsolódnak az elit- vagy teljesítménysporthoz, ez nem igaz – több mint 50 elit sportolót tartanak nyilván 1-es típusú cukorbetegségben, és bár ezt nem gyakran tesztelik, néhány elit sportolónak valóban van inzulinrezisztenciája, és rosszul tolerálja a gyors cukrokat. Bár a fent említett állapotokban szenvedő sportolók gyakran genetikai diagnosztika nélkül boldogulnak, ezek a betegségek genetikailag kondicionáltak, így a táplálkozási korlátozások vagy intézkedések lényegében nutrigenetikai megközelítést jelentenek.

Több tucat gén szabályozza az étrendi beavatkozásokra adott válaszunkat. Ezek a gének elsősorban az alapvető tápanyagok, nevezetesen a szénhidrátok, zsírok és fehérjék anyagcseréjét befolyásolják, és intenzíven tanulmányozzák őket, különösen a túlsúly és az elhízás, valamint a kapcsolódó életmódbeli betegségek növekvő előfordulása tekintetében.

Mi a helyzet a sporttal?

A sportban a nutrigenetikai és nutrigenomikai megközelítéseket talán meglepő módon nem az esszenciális tápanyagok bevitelével kapcsolatban alkalmazzák (bár ismerjük ezeket a géneket, mint például a zsíranyagcserét befolyásoló FTO, CD36 vagy AMPK géneket, vagy a szénhidrát-anyagcserét befolyásoló GLUT-4 és PDH géneket), hanem inkább az egyes sportolók genetikai felépítéséből eredő potenciális egészségügyi kockázatok feltárására.

Ez elsősorban a B-vitaminok anyagcseréjében (pl. az MTHFR gén), a kalcium-anyagcserében (pl. a VDR gén, D-vitamin receptor), a vasfelszívódásban (pl. a HFE gén), valamint a látens gyulladásos kockázatokkal összefüggő génvariánsok (pl. a TNF-alfát, IL-6-ot vagy CRP-t kódoló gének) vizsgálatát foglalja magában. play szerepe van az intenzív fizikai teljesítményt kísérő fokozott oxidatív stressz elleni védekezésben (beleértve az antioxidáns enzimeket kódoló géneket), vagy bizonyos, a sportteljesítmény fokozására használt anyagok anyagcseréjében (pl. a citokróm P450 gén specifikus variánsai, amelyek befolyásolják a sportban pszichostimulánsként használt koffein anyagcseréjét).

Gyakorlati alkalmazások

Meg kell azonban jegyezni, hogy jelenleg nincsenek ajánlások arra vonatkozóan, hogyan kellene ezt a kérdést a sportban kezelni, a gének mely spektrumát (variánsait) kellene vizsgálni, és mennyire lennének megbízhatóak ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei.

Ez nem akadályozza meg számos biotechnológiai és molekuláris biológiai vállalatot abban, hogy garantáltan személyre szabott táplálkozási terveket kínáljon minden egyén vagy sportoló számára. Eközben a sportolók (valamint az általános lakosság) túlnyomó többsége, akik ragaszkodnak ezekhez az új technológiákhoz, még el sem kezdte kimeríteni a standard (sport)táplálkozási tanácsadás által kínált lehetőségeket, amelyek maximalizálhatják a sportteljesítményt még az egyes egyének genetikai hajlamainak ismerete nélkül is.

Bővebben: Táplálkozási alapismeretek hobbisíelők számára

Referenciák:

1) Heck és munkatársai. Gén-táplálkozás kölcsönhatás az emberi teljesítményben és a testmozgásra adott válaszban. Nutrition 2004;20:598-602.
2) Zmora és munkatársai. Személyesen venni: Az emberi mikrobiom személyre szabott hasznosítása az egészségügyben és a betegségekben. Cell Host Microbe 2016;19:12-20.
3) Kambouris és munkatársai. Genomikai DNS-profilozás elit profi labdarúgókban players: egy pilot tanulmány. Transl Med UniSa 2014;9:18-22.
4) Kussmann és Stover. Nutrigenomika és proteomika az egészségben és a betegségekben. A gén-étrend kölcsönhatások rendszerszintű megértése felé. Wiley, Oxford 2017.

Ez a cikk frissült. Először ekkor jelent meg: Bezky.net februárban 2022.